„Thomaner” – A Deák téri templomban is hallhattuk a lipcsei Tamás-templom kórusát

Budapest – A múlt héten magyarországi körúton járt a lipcsei Tamás-templom kórusa, vezetőjével, Gotthold Schwatz kántorral együtt. A meghívás ötlete dr. Hafenscher Károlytól származik, aki a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosaként irányítja a reformáció ötszázadik évfordulójáról való megemlékezést. Sokak munkájának gyümölcse, hogy ez a látogatás meg is valósulhatott. Köszönet érte! Szöveg: dr. Ecsedi Zsuzsa

Három hangverseny mellett (Müpa; Debrecen, Nagytemplom; Pécs, Bazilika) március 15-én a Deák téri evangélikus templomban is énekeltek a „Thomanerek”. Azért kiemelkedő jelentőségű ez az alkalom, mert az együttest igazi helyén, istentiszteleten lehetett hallani.

A kétnyelvű istentisztelet liturgiáját is Hafenscher Károly állította össze és Cselovszky Ferenc helyi lelkésszel együtt végezte. Böjt második hetében természetesen Reminiscere vasárnap témája határozta meg az igeszakaszokat, imádságokat, énekeket, kórusműveket.

Ez a rend – a sokféle szempontot figyelembe vevő kompromisszumok ellenére is – megmutatta, milyen módon lehet szervesen beilleszteni a liturgiába a kórus megszólalásait. Gyülekezeti énekek alternatim, tehát a gyülekezet és a kórus váltakozásával; az Introitus helyén műzenei zsoltárfeldolgozás; ősi liturgikus dallamok; hitvallás kórusmű formájában.

Örök emlékként megmarad a gyülekezet tagjainak szívében, ahogy a záróének zengett a zsúfolásig megtelt templomban: Én lelkem, áldva áldjad szép énekszóval Istened!

A kórus és a gyülekezet mellett az orgona volt az alkalom harmadik pillére: Mekis Péter a keretező orgonaművekkel, az énekkíséretekkel és az úrvacsora alatti korálfeldolgozásokkal kiválóan segítette az istentisztelet méltóságát.

Mivel az istentisztelet folyamán a karzaton voltak, és felvétel sem készülhetett róluk (itt tör be a világ sok szomorúságot okozva: védeni kell a „brand”-et), befejezésül meglepetéssel szolgáltak a Thomanerek. A földszinten, a padok közt elvegyülve énekelték kedves énekünket (természetesen Bach-korálként): Ki dolgát mind az Úrra hagyja.

A súlyos evangéliumi ige – a gonosz szőlőművesek története (Mk 1,1–12) – és a heterogén hallgatóság igencsak nagy kihívás elé állíthatta volna az igehirdetőt. Gáncs Péter elnök-püspök viszont ilyenkor érzi magát elemében. Prédikációjának terjedelme és hangvétele is nagyszerűen illett a helyzethez. „Lehet, hogy koncertre jöttél, de istentisztelet fogadott itt… Mennyivel többet kaphatsz, mint egy koncertélmény? Mennyivel több az istentisztelet a hangversenynél? Ott csak hallgató lehetsz, legfeljebb a végén megtapsolod vagy kifütyülöd az előadót. Itt résztvevő vagy. Gondoltad, hogy a világhírű Thomanerekkel együtt énekelhetsz ma? Mert Isten előtt mindannyian ugyanolyan fontosak vagyunk.”

 

Az Evangélikus Élet magazin 2017. április 2-i számában részletesebben foglalkozunk a témával.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek