„A közösség és a közös tanúságtétel érdekében” – A református egyházak is csatlakoztak a megigazulásról szóló katolikus-evangélikus közös nyilatkozathoz

Wittenberg – Lipcse – A katolikus és evangélikus egyházak 1999-ben írták alá a Megigazulástanról szóló közös nyilatkozatot. Ebben a két egyház a reformáció időszakának ötszáz évvel ezelőtti békétlenségét tette félre és nyitott új fejezetet az ökumenikus közeledés terén. Később a metodista egyházak és az anglikánok is csatlakoztak a nyilatkozathoz. 2017. július 5-én pedig a református egyházak is aláírták. Forrás: LWI, fordítás: Horváth-Bolla Zsuzsanna, a nyilatkozat forrás: reformatus.hu, fotó: evangelisch.de, facebook.com/worldcommunion

A református nagygyűlés hangsúlyai

Mint ismeretes, a Református Egyházak Világközössége a napokban tartja konferenciáját Lipcséban. A világviszonylatban kereken 80 millió református egyháztagot reprezentáló szövetség nagygyűlését hétévente szokták megtartani. 

A több mint száz országból érkezett delegált nagygyűlése június 29-én kezdődött és július 7-én, pénteken ér majd véget. 

A nyitó istentiszteletet a Nikolaikirchében tartották, amelyen részt vett Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök is. A Berlini Dómban a jelenlegi főtitkár, Chris Ferguson tartott prédikációt. Az új főtitkár megválasztása és az igazságosság kérdéséről kiadott nyilatkozat még várat magára. A nagygyűlés fontos témája volt az Észak- és Dél-Korea közötti konfliktus is.

Wittenbergi tanúságtétel 

A wittenbergi városi templomban július 5-én tartott ünnepi, ökumenikus istentiszteleten írták alá a Református Egyházak Világközösségének képviselői és a Lutheránus Világszövetség képviselői a Wittenbergi tanúságtétel elnevezésű nyilatkozatot. Ebben a két egyház képviselői a reformáció ötszázadik évfordulójához csatlakozva megerősítik közös elhívásukat az egyházak megújulására és szövetségére.

Az LVSZ főtitkára, Martin Junge a 145 evangélikus egyházat tömörítő közösség nevében, míg a REV főtitkára, Chris Ferguson a 225 református egyházat tömörítő közösség nevében írta alá a dokumentumot.

„A reformáció jubileumához Krisztus testének egysége perspektívájából közeledünk, amely Isten ajándéka. Ez azt jelenti, hogy az ökumenikus nyitottság és felelősség szellemében közeledünk egymáshoz. A Wittenbergi tanúságtétel egy adalék ehhez” – magyarázta az LVSZ főtitkára, Martin Junge.

„Ahogyan azt közös bizonyságtételünkben is kifejeztük, világközösségekként a közös élet új formáinak felfedezésére kötelezzük el magunkat. Ennek a már Krisztusban megkapott közösséget még erőteljesebben kell kifejeznie” – hangsúlyozta a REV főtitkára, Chris Ferguson, aki felszólította a tagegyházakat, hogy találjanak utat és módot arra, hogy a megállapodást helyi szinten megvalósítsák, és hogy az egység láthatóvá válhasson.

A Wittenbergi tanúságtétel egy évtizedek óta zajló teológiai párbeszéd eredménye, amelyet az LVSZ és a REV egyházai folytatnak egymással. A Krisztusban való egységet hálával veszik és ünneplik, ami az egyházakat összeköti, de elismerik és fájdalmasnak tartják a szétválasztó kérdéseket. De az egyházak közös elhívását fejezik ki, amikor arra utalnak, hogy közösen tegyenek bizonyságot hitükről a világban.

A Wittenbergi tanúságtétel az egyházak közösségének egy újfajta értelmezésére hív: „Új képzelőerőre van szükségünk, hogy egy másik világról tudjunk álmodni, amelyben igazságosság, béke és megbékélés uralkodik.”

Egyezség a megigazulásról

A REV ezenkívül csatlakozott a Megigazulásról szóló közös nyilatkozathoz is, amelyet eredetileg a Lutheránus Világszövetség és a Római-Katolikus Egyház képviselői írtak  alá, még 1999-ben. Ebben a nyilatkozatban leírják, hogy egyetértés van a két egyház között abban, hogy a reformáció idején mi vezetett az egyházszakadáshoz.

„Örülünk annak, hogy a megigazulástanról szóló történelmi, tanításbeli különbségek már nem választanak szét minket egymástól.” 

2006-ban a Metodista Egyházak Világtanácsa tagegyházaival együtt egyetértését fejezte ki a Közös nyilatkozattal és kinyilvánították, hogy a 16. századi reformáció okozta kölcsönös előítéletek már nem érvényesek a megigazulásról szóló, jelenleg aktuális értelmezésre.

A Református Egyházak Világközössége mai csatlakozásával megerősíti azt, hogy hivatalosan is egyetért ennek a nyilatkozatnak a mondanivalójával. Ezzel egyidejűleg hangsúlyozzák azonban azt is, hogy alapvető összefüggés van a megigazulás és az igazságosság között.

Chris Ferguson főtitkár a református világközösség minden egyháza nevében írta alá ma ezt a dokumentumot, és az eredetileg aláírók, valamint a közben csatlakozók nevében pedig a következő képviselők szignálták az iratot: Martin Junge, az LVSZ főtitkára, Brian Farrell püspök, a Keresztények Egységét Elősegítő Pápai Tanács titkára, Ivan Abrahams, a Metodista Egyházak Világtanácsának főtitkára.

„Kötelezzük magunkat arra, hogy elmélyítsük a megigazulás közös értelmezését a teológiai kutatás, a tanítás és a bizonyságtétel terén – áll a hivatalos nyilatkozatban. – Amit már elértünk és amire elköteleztük magunkat, azt mi, katolikusok, evangélikusok, metodisták és reformátusok, a teljes közösségre való erőfeszítés és a világban tett közös bizonyságtételre való törekvés jegyében tesszük, ami Krisztus akarata minden keresztény számára.”

A Református Egyházak Világközössége (REV) és a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) közös nyilatkozata:

2017. július 5.

Preambulum

Azért gyűltünk egybe a mai napon Luther Márton városában, abban a templomban, ahol rendszeresen prédikált, hogy feleljünk a folyamatos megújulás egyetlenszerű lehetőségére, amit a reformáció 500. évfordulója kínál az egyháznak. Ebből a nagyjelentőségű alkalomból a Református Egyházak Világközössége és a Lutheránus Világszövetség, az egész egyház képviselőinek jelenlétében, közös bizonyságtételt fogalmaznak meg. A „Wittenbergi Tanúságtétel” azokra az egység felé tett lépésekre épít, amelyeket tagegyházaink kezdeményeztek világszerte, valamint a több évtizedes teológiai párbeszédre, aminek gyümölcsei ma nyilatkozatunk alapjául szolgálnak.

1. Közösen adunk hálát Istennek és együtt ünnepeljük az egységet, ami már most miénk Krisztusban; amit nem mi teremtünk és nem is rombolhatunk le, hiszen az a Szentháromság Isten műve, az Ige és Szentlélek teremtménye. Az egység ajándéka nem követeli meg az egyformaságot, hanem fellelhető és ünnepelhető a sokszínűségben is. Hitvallási hagyományaink és egyházaink sokfélesége sajátos kontextusaink legitim lenyomata, így a sokszínűség inkább egyesít, semmint hogy elválasztana minket.

2. Közösen ünnepeljük, hogy egyek vagyunk Krisztusban, osztozunk közös reformációi örökségünkben és hitünkben. Egyek vagyunk Krisztus evangéliumának hirdetésében. Örömmel nyugtázzuk, hogy elkülönülésünk immár nem szükségszerű; különbségeinknek nincs egyházat megosztó hatása. Hálásak vagyunk azoknak az evangélikus és református egyházaknak a példájáért, akik már kinyilvánították egyházi közösségüket és immár közösen tesznek tanúságot istentiszteletben, bizonyságtételben és a világért végzett szolgálatban.

3. Közösen ismerjük el, valljuk meg és fájlaljuk egyben, hogy megosztottságunk beárnyékolja egységünket és hátráltatja tanúságtételünket. Sajnálattal ismerjük el, hogy történelmünk során túl gyakran hoztunk létre megosztó szokásokat és struktúrákat, elmulasztva Krisztus testének felismerését. Az igazságtalanság és a konfliktus megsebezi és megbotránkoztatja az egy testet, amiben élünk. Részesei vagyunk a gyarmatosításnak és kizsákmányolásnak, ami történelmünket jellemezték. Szomorúsággal tölt el minket, hogyan engedtük, hogy faji és nemzetiségi hovatartozás, társadalmi osztály és egyenlőtlenség, patriarchátus és nemi szerepek, valamint a nemzeti, nyelvi és kulturális arrogancia megosztó és elnyomó válósággá váljanak egyházainkban és a világban.                   

4. Közösen halljuk Isten hívását és ismerjük el Krisztus igényét életünk valamennyi területére. Isten hozzánk szóló igéjére figyelve a folyamatos megújulásra szóló elhívást tapasztaljuk meg:

Ezt a hívó szót halljuk az igehirdetés és a sákramentumok kiszolgáltatása alkalmával.

Ezt a hívó szót halljuk azoktól az egyház egysége iránt mélyen elkötelezett eleinktől, akik fájlalták a szakadásokat és bűnként tekintettek rájuk, és a megosztott egyházat a megcsonkított test szomorú képével írták le.

Ezt a hívó szót halljuk a fájdalom szülte tiltakozásokban, a menekültek és migránsok nyomorúságában, sokak frusztrációjában, megaláztatásában és vágyában közös világunkban, a fiatalok szavában, akik aggodalommal tekintenek közös otthonunk, a Föld jövőjére.

5. Közösen vágyunk megújult képzelőerőre, ami feltárja, hogy mit jelenthet a közösségben élő egyház napjainkban a világ számára.      

Megújult képzelőerőre van szükségünk, hogy együttélésünk magába foglalja az egységet, nem csupán mint ajándékot, hanem mint elhívást.

Megújult képzelőerőre van szükségünk ahhoz, hogy egy új világot álmodjunk, amiben az igazság, béke és megbékélés uralkodik.

Megújult képzelőerőre van szükségünk, hogy az ellenállás lelkületét gyakoroljuk; a prófétai látomást, az életet szolgáló spiritualitást, olyan lelkiséget, amit Isten missziója formál.

6. Közösen kötelezzük el magunkat arra, hogy a világ sóhajtozására konkrét tettekkel feleljünk, abban a meggyőződésben, hogy Isten Igéje mélyebb egyházi közösségre vezet minket.

Egyházak világközösségeiként, mi, evangélikusok és reformátusok, elkötelezzük magunkat arra, hogy feltárjuk együttélésünk új formáit, amelyek még teljesebben kifejezik Krisztusban már meglévő egyházi közösségünket.

Elkötelezzük magunkat arra, hogy megkettőzve közös erőfeszítéseinket testesítsük meg egységünket, és álljunk ellent az igazságtalanság és kirekesztés erőinek.

Arra hívjuk tagegyházainkat, hogy egységünket tegyék még inkább láthatóvá saját helyi közegükben.

Arra hívjuk ökumenikus partnereinket, hogy velünk együtt vegyék ki részüket az egység és a világ előtti tanúságtétel közös feladatában.

7. Közösen imádkozunk azért, hogy a Szentlélek ajándékozzon meg minket bátorsággal és képzelőerővel, hogy a közös istentiszteletben, tanúságtételben és szolgálatban kifejeződő egységünket hűséggel megélhessük. Szabadulásért imádkozunk a szélesebb világban, és egyben, Isten kegyelme által, egyházaink mélyreható megújulásáért és reformációjáért könyörgünk.

A Németországi Protestáns Egyház vezetői történelmi lépésnek tekintik a református-evangélikus Wittenbergi tanúságtételt

A Németországi Protestáns Egyház (EKD) vezetője Heinrich Bedford-Strohm bajor evangélikus tartományi püspök méltatta a Református Egyházak Világközössége és a Lutheránus Világszövetség által aláírt Wittenbergi tanúságtételt.

„Egyházként az egység jelét mutatjuk fel egy szétszakadozott világban – nyilatkozta a püspök az aláírás előtti percekben, Wittenbergben. – 500 évvel a reformáció kezdete után megértettük, hogy az egyház szétszakítottságával nem tudunk azonosulni. Megértettük, hogy arra lettünk elhívva, hogy a szétszakítottságot áthidaljuk és bátran menjünk új utakon, és fáradozzunk az egyház egységéért.”

A keresztények meg vannak győződve arról, hogy a szeretet minden elszakítottságot képes áthidalni. „Épp ezért egy olyan világért küzdünk, amelyben minden ember méltóságteljes életet élhet. Ez a kihívás áll előttünk, különböző felekezetű keresztények előtt.”

A Lutheránus Világszövetség Német Nemzeti Bizottságának vezetője, az Egyesült Németországi Evangélikus-Lutheránus Egyház (VELKD) vezetője Gerhard Ulrich tartományi püspök szerint a wittenbergi aláírás az öröm alapja lehet. „Ez világossá teszi, hogy protestáns egyházakként a katolikus egyházzal közös ökumenikus úton vagyunk. Egyben erős jel is ez a felelősségre, amely ebben a világban számunkra, keresztények számára adatott és amelyet komolyan kell vennünk.”

Ilse Junkermann tartományi püspök, a VELKD püspökhelyettese, aki az ünnepi istentiszteleten is szolgált, a református teológiának a megigazulásról szóló különleges hangsúlyait emelte ki. „A reformátusság erős politikai és gazdaság felelősségérzete értékes hozzájárulás az ökumenikus közösség számára” – mondta.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek