„Helyesen cselekedni és teljes életet élni” – Bemutatták Németországban a Katharina Luther című filmet

Berlin – A reformáció kezdetének 500. jubileumán, 2017-ben jobbára Luther Mártonról van szó. Egy német játékfilm azonban azt a nem csekély célt tűzte ki maga elé, hogy a reformátor feleségét, Katharina von Borát, azaz Bóra Katalint (1499–1552) a középpontba helyezve, az ő szemszögéből mutassa be a reformáció történéseit. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna, fotó: epd.de

„Helyesen cselekedni és teljes életet élni” – ezek a kulcsszavak többször is előfordulnak az Erste német tévécsatornán február 23-án bemutatott filmben. (Az interneten ezen a linken még pár hétig meg lehet tekinteni az alkotást: http://www.daserste.de/unterhaltung/film/katharina-luther/videos/katharina-luther-122.html)

A film csodás képekkel dolgozik: meseszép tájakat láthatunk, de az érzelmeket is egészen közel hozva, szubjektíven jeleníti meg a képi világ. Nemcsak a nagyszerű rendezői elvek dominálnak azonban, hanem a színészek játéka is figyelemre méltó.

A főszereplő, Karoline Schuch nyíltságot és határozottságot, de sérülékenységet és gondolkodó hozzáállást is mutat. A Luther szerepét játszó Devid Striesow hihetetlenül változatos arcjátékával vonja magára a figyelmet, s bár nem érdemli meg, kétszer arccal a föld sarába esik. De hát így van ez a való életben.

A két főszereplő egyébként Hape Kerkeling bestsellerének, az Ich bin dann mal wegnek (Akkor elmegyek) a megfilmesítésekor egyszer már játszott együtt a kamerák előtt. Ez az előismeret jót tett kettejük összjátékának.

Katharina Luther film egyébként nemcsak Wikipédia-szerű új ismereteket akar közvetíteni a nézőknek Luther feleségéről – akiről egyébként Luther utalásain kívül meglehetősen kevés ismeretünk van –, hanem inkább azt szeretné bemutatni, hogy a nemesi származású apácából hogyan válik szerető édesanya, a híres reformátor árnyékából hogyan nő fel az asszony férjének igazi támaszává. A reformáció érzelmi motívumai domborodnak ki, két ember halálig tartó összhangja, sőt csapatmunkája válik láthatóvá.

Az elszegényedett nemesi családjától kisgyerekként eltaszított lány kolostorba kerülve a regula szerint éli az életét. Megtanul olvasni és írni, napjait imádsággal és elmélkedéssel tölti. Az idősebb nővérek megtanítják őt a gyógynövények ápolására és használatára is, amelynek később nagy hasznát veszi.

Amikor a reformáció eszméi 1522-ben elkezdenek beszivárogni a kolostor falai közé, rájön, hogy az Istenhez való viszony nem a jó cselekedetektől, hanem egyedül a hittől függ, és a cölibátus Isten rendje ellen való. Lutherrel való rövid levelezésük után fontos döntést hoz: társaival együtt elmenekül életük börtönéből, hogy végre teljes életet élhessen.

Ellenáll, amikor kényszerből akarják férjhez adni, mert észreveszi Luthert, akire mindig is felnézett. A reformátornak szüksége van támaszra, ápolóra, gondozóra, társra ahhoz, hogy kiteljesedhessen. Pénzügyeit is intéznie kell valakinek, mert bár a doktor mesés összegeket kereshetne, mégis a munkatársak fölözik le a hasznot. Luther elvarázsolt világban él, csak profetikus küldetése érdekli, az újonnan felfedezett evangélium eszméje hajtja. Azt sem veszi észre, hogy ki él vissza portréjával, ki játssza ki a parasztokkal szemben, sőt később még az sem tűnik fel számára, amikor felesége terhes lesz, annyira lekötik a teológiai elmélkedések, a hitviták, az asztali beszélgetések, az utazások és a politikai egyezkedések. Az asszony azonban megígéri neki, hogy támasza lesz, és nem fogja őt akadályozni küldetésében. Miután megegyeznek, gyorsan esküvőt is tartanak. Döntésükért meg kell küzdeniük nemcsak a külső támadókkal, de saját démonaikkal is.

Katharina von Bora életéről kevés adatunk van, inkább férje szemszögéből ismerjük őt. Azt tudjuk, hogy a wittenbergi fekete kolostorban erős kézzel vezette a háztartást, állatokat tartott, földet művelt, sört főzött, és kosztos diákokat látott el. A film ezeket a részleteket nagyszerűen feldolgozza, kibontja.

Válságot okoz életükben a lányuk, Magdaléna halála, a tragédiát mindketten nehezen viselik. De amíg az asszony próbálja tartani a lelket a családjában, férjében és gyerekeiben, addig pont reformátor férje éli meg a veszteséget olyan mélységes fájdalommal, hogy teljesen kifordul önmagából, és a zsidók ellen fordul. A kései Luther inkább megkeseredett figura, akit mindenki csak idegesít. Az asszony azonban mintha mit sem változna az eltelt évek alatt, ugyanolyan erővel és energiával dolgozik tovább, még férje halála után is.

2017-ben arra emlékezünk, hogy 1517-ben Luther Márton kiszögezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára, és ezzel útjára indult a reformáció. Luther akkor az egyház tévedéseire, hibáira világított rá. Bár nem akart egyházszakadást, tanítása futótűzként terjedt, és egy idő után már nem állíthatta meg a folyamatot. Az „egyedül hit által”, „egyedül Jézus”, „egyedül kegyelemből” és „egyedül a Biblia” tételek nemcsak az egyházra, hanem az egész társadalomra, a gazdaságra, a politikára is hatással voltak.

De a Katharina Luther nem Luther-film, tudatosan nem lett az. „Hogy 500 év után még egyáltalán ismert Katharina von Bora neve, az már önmagában is csoda és különleges érték” – magyarázta a forgatáskor adott interjújában Julia von Heinz rendező, aki számára a film „feminista kinyilatkoztatás”. Olyan asszonyt szeretett volna bemutatni, aki „a férjével egy szemmagasságban volt”. Ami persze a 16. század közepén elképzelhetetlen, mégis tudjuk, hogy Katharinát határozottsága, magabiztossága és irányítóképessége kiemelte korának asszonyai közül. Ez a film azonban arra is figyelmeztet, hogy Luther maga egyedül nem tudta volna véghez vinni a reformációt. Ehhez Isten segítségén kívül szüksége volt egy mellette álló társra, egy asszonyra, aki ehhez megfelelő partnernek bizonyult.

Hollywood a türingiai erdőben

A Gotha melletti Reinhardsbrunn kastélyában rendezkedett be a stáb, a forgatási idő több mint negyven nap volt. Bennfentesek szerint alaposan át kellett építeni a hátteret, hiszen a kastélynak élethűen kellett illeszkednie a wittenbergi valósághoz. Ezért aztán például az épület egyik része elé teljesen új homlokzatot emeltek, a ház falát lámpákkal és fénnyel festették foltossá, régiessé. A kastély kibérlése igazi főnyeremény volt, hiszen nemcsak a stáb tagjainak adott otthont, de a földszinten a belső felvételeket is le tudták forgatni. Itt vették fel a konyhai jeleneteket, az étkezőt, a dolgozó- és hálószobát, de még a kolostorbeli jelenetek egy részét is.

A filmhez tanácsadókat is igénybe vettek; a Luther-társaság üzleti igazgatója, Martin Treu sokat dolgozott a wittenbergi Luther-ház restaurálásán, most pedig Reinhardsbrunnban irányíthatta, hogyan jelenjen meg a filmen az ötszáz évvel ezelőtti wittenbergi fekete kolostor.

A filmről

A filmet az Eikon készítette, amelynek támogatói a protestáns tartományi egyházak és a Németországi Protestáns Egyház (EKD) voltak. Forgatókönyvét Christian Schnalke írta, az operatőr Daniela Knapp volt, rendezője Julia von Heinz. A 105 perces film hatmillió euróba került, a producerek Ernst Ludwig Ganzert és Mario Krebs voltak.

FILMGALÉRIA – A KULISSZÁK MÖGÖTT... 

Képek az evangelikus.hu oldalán.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek