A reformáció ötszázadik évfordulójára készülve – Újabb zenei kuriózum a Müpában

— Felvéve: ,

Budapest – 2017-ben számunkra, evangélikusok számára a legfontosabb a reformáció ötszázadik évfordulójára való emlékezés, azt azonban kevesebben tudják, hogy a bel canto királynője, Maria Callas halálának negyvenedik évfordulója is éppen az idei évre esik. Ennek a két jubileumnak állít emléket a Müpa és a Pannon Filharmonikusok koprodukciója. Vincenzo Bellini utolsó operáját, A puritánokat május 18-án és 21-én láthatja a budapesti közönség. Szöveg: Kézdi Beáta, fotó: MÜPA

Vincenzo Bellini utolsó operája már párizsi bemutatója idején, 1835-ben hatalmas sikert aratott, majd nagy-britanniai bemutatója után Viktória királynő kedvenc operája lett. 114 évvel később, 1949-ben pedig Maria Callas ezzel az operával diadalmaskodott a velencei La Fenice operaházban.

„A puritánok hosszú évek óta az egyik legkedvesebb Bellini-operám. Izgatottan várom, hogy végre operarendezőként is aktívan dolgozhassam vele” – árulta el Némedi Csaba, az előadás rendezője a Papagénónak adott interjúban

Némedi elmondta, hogy Bellini utolsó operája elsősorban nem az úgynevezett „történelmi opera” kiemelkedő alkotásaként maradt repertoáron és a publikum emlékezetében, hanem mint egy romantikus szerelmi háromszög operaszínpadi feldolgozása, és ez az opera az 1835-ös ősbemutató óta számos operacsillag tündöklésének vagy bukásának adott teret.

A puritánok, 1658-ban, az angol polgárháború alatt játszódik és valóban csak érintőlegesen kap szerepet benne a lutheri reformációt követő 16–17. századi Angliában zajló vallási és politikai mozgalom, mégis a különféle hangvételű dalok olyan változatosságát vonultatja fel, amelynek nincs párja a bel canto stílus repertoárjában.

Némedi Csaba úgy fogalmazott: „A vallási, ideológiai és akár konkrét politikai témákat érintő zenés színházi alkotások esetében szinte evidenciának tűnhet, hogy ezeket kizárólag az adott történelmi időszakban és kontextusban »szabad« színpadra állítani. Ezen irányelveknek és elvárásoknak azonban sok esetben racionális határt szab az adott librettó minősége és szerkezete. Élve az elidegenítés és az illúzió színpadi eszközeivel, illetve jelen esetben a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem adta lehetőségekkel, szeretnénk alkotótársaimmal együtt – a központi dramaturgiai tartalom, az említett romantikus szerelmi háromszög mellett – különösen a darab egyedi recepciótörténetét és annak kihatásait nagyító alá venni.”

Az előadás karmestere a bel canto hivatott mestere, a bresciai születésű Riccardo Frizza lesz, akit Rossini-specialistaként tart számon a zenei világ, továbbá közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera énekkara.

 

A két főszerepben az angliai születésű, de Ausztráliában nevelkedett Jessica Pratt és a szardíniai tenor, Franceso Demuro lesz hallható. Pratt a világ vezető operaházainak ünnepelt énekesnője, avatott Bellini-specialista, Demurót pedig főként Verdi lírai és spinto szerepeinek előadójaként ismeri a közönség. A nemzetközi énekes gárda (Alekszej Markov, Bretz Gábor, Sebestyén Miklós, Ninh Duc Hoang Long és Szántó Andrea) mellett Popova Aleszja, a Magyar Nemzeti Balett csillaga ezúttal egy különleges színházi szerepben mutatkozik be – Maria Callasként.  

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek