Az egyházak kimozdultak a komfortzónájukból

Budapest – Akkor van értelme az emlékévnek, ha a belső megújulás elindul, szeretnénk, ha a közéletben is megtörténne ez – mondta Hafenscher Károly az Origónak adott interjújában a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos szerint az emlékév nem arról szól, hogy az ellentétek kiélezzük, nem a katolicizmus ellen van, úgy lett témává a reformáció, hogy a közös értékeinket megmutassuk. A miniszteri biztos külön kiemelte az emlékév következő jelentős eseményét, a wittenbergi magyar napokat. Forrás: origo.hu, szöveg: Kovács András, fotó: Polyák Attila

– Mik a reformációi emlékév eddigi tapasztalatai?

– Amikor a kormány döntött a Reformációi Emlékbizottság megalakításakor, akkor a legfőbb cél az volt, hogy a reformáció üzenetét kivigyük a templom falain kívülre. Ha mérleget kell készíteni, akkor ki lehet mondani, hogy témává vált a reformáció. A protestantizmus az elmúlt 500 évben nagyon fontos szerepet játszott a magyar történelemben.
Sokszor számarányán felül képviselte magát az elitben a protestantizmus az ország vezetőségében.
Mindezek mellett mi is tisztában vagyunk a realitásokkal, Magyarország egy katolikus többségű ország. Éppen ezért az emlékév előkészítésében és lebonyolítása során is folyamatosan egyeztettünk a katolikusokkal. Kijelentettük, hogy ez az emlékév nem arról szól, hogy az ellentétek kiélezzük, nem a katolicizmus ellen van. Úgy lett témává a reformáció, hogy a közös értékeinket megmutassuk. Az emlékév jelmondata A megújulás lendülete. Ez a szlogen is kifejezi, hogy nem felekezetek közötti versengésről van szó.
A 2017-ben olyan rendezvényekben gondolkoztunk, ahol meg akartuk mutatni a reformáció örökséget, behelyezni a mába és modellt adni a jövőépítésnek. Nemcsak visszatekintünk egy izgalmas eseményre, hanem a jövő számára is fontos iránymutatásokat is be akarjuk mutatni.
A reformáció egyik legfontosabb üzenete a szabadság, az élet felelős megélése, és a közösség érdekében végzett elkötelezett munka.
A reformáció az újrakezdés lehetőségét is megadja mindenkinek. Nincsen olyan nehéz helyzet, amiből ne lehetne felállni, nevén nevezzük azt, amit elrontottunk, és tudunk újat kezdeni. Mindezeket az üzeneteket próbáljuk közvetíteni a társadalom felé.
A mostani „értéklabilis" világban van egy stabil mércénk: a Szentírás. Mindig azt kívánja a Biblia, hogy interpretáljuk – akár a 2017-es viszonyokra. A régi értékek mellé oda kell tenni a mai világ kérdéseit. A protestantizmusnak vannak jó múltbéli példái, amiket a mai kor embere elé oda lehet állítani.

– Mi volt az emlékév legnagyobb sikere eddig?

– Az emlékév első jelentős eseménye a Művészetek Palotájában megtartott rendezvény volt, ahol a reformáció kulturális örökségét mutattuk meg.
A kultúra révén lehet a legjobban a széles nagyközönség felé közvetíteni a reformáció üzenetét.
A magyar nyelv gazdagsága is többek között Károli Gáspárnak köszönhető, aki elsőként fordította magyarra a Bibliát. Tavasszal indult el a Magyar Nemzeti Múzeumban az interaktív reformációs kiállítás, így a közönség aktív részvétele is biztosította a hitújítás értékeinek bemutatását. Számos irodalmi alkotás született a reformáció kapcsán. Könyvek sora jelent meg. Próbáltunk új értékeket teremteni – műalkotások sora jelzi ezt. A tudományok területén is nagy munka zajlik. Például a Magyar Nemzeti Levéltár új alapkutatásokat indított a 16. századi események kapcsán.
Az egyik „sikertörténetünk”, hogy a régiónként hirdettünk népművészeti versenyt, így a legkülönbözőbb termékek születtek a fa-fém-kerámia kézműves alkotásoktól a textíliáig. Ez egyfajta országos mozgalommá vált, és ezeket a műalkotásokat augusztusban mutatjuk majd be. A feldolgozások természetesen a reformáció üzenetéről szólnak. Új zeneművek is születtek, így az évzáró alkalmunkon hangzik majd el Jeney Zoltán reformáció kantátája. Most zárult le a kisfilmes pályázatunk, ahol a z-generáció megfogalmazta a maga nyelvén, hogy mit jelent számukra a reformáció. Az Urániában már lezajlott a reformációi filmszemle, ahol bemutattunk egy 1929-es némafilmet, de mellé került egy új alkotás is. Végéhez közeledik a reformációi műveltség vetélkedő, aminek a döntőjét a televízió is közvetít majd.

– Milyen programok várhatóak a következő hónapokban?

– Kiemelkedő esemény lesz augusztus 24-27-én a wittenbergi magyar napok. A német város a lutheri reformáció bölcsője volt. A Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonában van Luther végrendeletének eredeti kézírásos példánya, ezt kölcsönadtuk a wittenbergi világkiállításnak. Ennek viszonzásaként hívta meg a város a magyar egyházakat és az ország jeles képviselőit. Ezeken a napokon lehetőségünk lesz arra, hogy nemcsak a korábbi magyar kulturális értékeket mutassuk be, hanem napjaink értékeit.
Meg tudjuk mutatni, hogy az európaiságunk nemcsak pár évre tekint vissza. A rendezvényen Balog Zoltán és Trócsányi László miniszterek is jelen lesznek.
Folytatódik a vidéket járó fotókiállításunk és a vándorszínházunk. Szeptembertől indul el a reformációi emlékbusz. A csuklós busz aprófalvakba fog elmenni, hogy azok is láthassák a reformáció értékeit, akik nem tudnak eljutni a nagyobb városokba. Október elején lesz egy parlamenti emlék-konferencia, majd ezt követően egy közös evangélikus-református egyházi zsinat, amely jelképes értékű. A csúcsesemény október 31-én a Papp László Sportarénában lesz, ahol Orbán Viktor miniszterelnök is felszólal majd.

– Van-e akarat az emlékév vezetői részéről és fogadókészség a katolikus egyházban, hogy megszólítsák egymást?

– Igen, ez több vonatkozásban történik. A legfontosabb, hogy az emlékbizottságnak van egy katolikus püspöki tagja, most Bábel Balázs, kalocsai érsek vesz részt az üléseken. Számos közös programot is szerveztünk. Pannonhalmán volt olyan jellegű lelki gyakorlat, ahol református, evangélikus lelkészek és katolikus papok vettek részt. Katolikus iskolák történelem versenyében is volt olyan, hogy a reformáció volt a legfőbb téma.
Sok reformációi ünnepség volt, ahol római katolikus plébános is részt vett, és fel is szólalt. Itt az évszázados sebek gyógyítása volt a középpontban.
Tematikusan összekötöttük a 2016-os Szent Márton emlékévet a reformációi emlékévvel, valamint az idei Szent László emlékévvel. Az idei találkozókon is természetesen voltak kérdések, és rossz beidegződéseket sem lehet rövid idő alatt legyőzni, de ezek az emlékévek azt a célt szolgálják, hogy mindenki megerősödjön a maga identitásában. Mindez hozzásegíthet ahhoz, hogy kezet nyújtsunk egymásnak.

– Sikerült-e megszólítaniuk olyanokat az emlékév során, akik eddig nem érdeklődtek az egyház iránt?

– Azt remélem, hogy sikerült elérni ilyen embereket, de igazából csak hosszútávon tudjuk ennek az eredményét lemérni. Járom az országot és azt tapasztalom, hogy az emberek nyitottak a beszélgetésre. Egy-egy jó hangverseny és falujáró előadás során sok emberrel találkoztam, akik bár lehet, nincsenek teljesen tisztában a reformáció pontos jelentőségével, de vannak kérdéseik és érdeklik őket a válaszaink.

– Mennyiben tudnak a hazai protestáns egyházak „A megújulás lendülete" szlogennek azonosulni?

– Ez az igazi kérdés. Akkor van értelme az emlékévnek, ha ez a belső megújulás elindul. Szeretnénk, ha a közéletben is megtörténne ez. Szellemi és lelki megújulásra van szüksége Európának és Magyarországnak is. Az egyházak mindig lassan tudnak változtatni, de biztos, hogy a mostani időszakban az egyházak „kimozdultak a komfortzónájukból”. Mindenki számára jó lesz, ha a hamis biztonságérzetből kimozdulnak az egyházak, és felszabadulnak emberekhez szóló küldetésük betöltésére.

– Az reformációi ünnep után, milyen új témákat tud találni az egyház, amivel szélesebb közönséget is meg lehet szólítani?

– Az 500 éves évforduló nem fog egyszerűen lecsengeni, mivel a következő 30 évben lesznek olyan események, amik 500 évre tekintenek vissza. Nem lezártunk, hanem elkezdtünk valamit. 2018-ban lesz 450 éve, hogy a tordai országgyűlés Európában is úttörő vallásszabadsági törtvényeket hozott. Mindezt el kell mondani Európának. El kell mondanunk, hogy a reformációi emlékévben volt több vallásközi párbeszéd is, ezeket fel kell dolgozni. Arra is kell gondolni, hogy úgy tűnik, mintha ismétlődne a történelem.
A 16. században is Magyarország volt, ami védte Európát a veszélyt jelentő hatásoktól.
Ez a feladat ma is, amihez nagyon sok bölcsességre van szükség. A saját identitásunk megerősítése mellett meg kell őrizni a párbeszédet a világvallásokkal is.

A cikk az origo.hu oldalán. 

 
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek