Jó alkalom a megújulásra – Interjú a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójáról

Budapest – Kiemelkedően fontos esztendő lesz a protestantizmus történetében 2017, hiszen ekkor ünnepeljük az ötszázadik évfordulóját annak, hogy Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezte kilencvenöt tételét. Egyházunk hat évvel ezelőtt hozta létre az emlékévet előkészítő bizottságát, amelynek vezetője Fabiny Tamás. A püspök úr, aki egyben a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) alelnöke is, az interjú készítését megelőző estén érkezett haza Németországból, a szervezet vezetőségének tanácskozásáról, ahol ugyancsak bőven esett szó a közelgő jubileumról. Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Illisz L. László

 
 

– Wittenberg is készül a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára?

– Gőzerővel, s persze az sem véletlen, hogy az LVSZ a következő nagygyűlését 2017-ben, vagyis az emlékévben tartja. Intő jelként is értékelhetjük, hogy ez a találkozó nem a protestantizmus egykori forrásainál, Németországban vagy Skandináviában lesz, hanem Afrikában. Jelenleg a fekete kontinens három országában, Tanzániában, Etiópiában és a következő nagygyűlés helyszí- néül választott Namíbiában erősödik leginkább az evangélikusság. Ugyanakkor Európa északi részén a szekularizáció térnyerése és az államegyházi múlt árnyéka egyre gyengíti a lutheránusokat. Hogy csak egyetlen meghökkentő példát említsek, Wittenbergben, Luther Márton hajdanvolt működésének legfőbb színhelyén ma mindössze a lakosság tíz-tizenkét százaléka vallja magát evangélikusnak. Evangelizációt tanulni is megyünk Afrikába, és persze a reformáció emlékévé- nek egésze is jó alkalom lehet arra, hogy minél több embert elérve eredményesen tudjunk eleget tenni Jézus Krisztus missziós parancsának.

– Mivel és hol indul az emlékév európai programsorozata?

– Idén október 31-én kezdődik a svédországi Lund egykor katolikusnak épült, majd ötszáz évvel ezelőtt lutheránussá lett székesegyházában, ahová az LVSZ ünnepségére Ferenc pápa is elmegy majd. Aligha lehet eléggé hangsúlyozni ennek a jelentőségét, hiszen ez a tény meghatározza az egész 2017-es eseménysorozat arculatát. Szoktuk mondani, hogy evangélikusnak lenni annyi, mint ökumenikusnak lenni, s rendkívül örvendetes, hogy Ferenc pápa gondolkodását is egyértelműen áthatja az identitásukat megtartó keresztény felekezetek egymáshoz való közeledésének fontossága. Lundban közös katolikus és evangélikus igeliturgiával tartjuk majd az istentiszteletet, s bár az úrvacsorai közösségre még várni kell, a közös megemlékezés és istentisztelet újabb jelentős lépés a testvéri közeledés útján. Ezt követően Malmőben ugyancsak Ferenc pápa részvételével zajlik majd a jubileumi fesztivál, amelynek témája az egyházak megújulása, az ifjúság megszólítása és az egész Európát jelenleg foglalkoztató menekültkérdés. Wittenbergben pedig szinte egész évben zajlanak a rendezvények. Még evangélikus világkiállítást is rendeznek, amelynek egyik ékessége lesz Luther Márton általunk őrzött végrendelete, amelyet kölcsönadunk német testvéregyházunknak.

– A magyarországi evangélikusok is szóhoz jutnak a wittenbergi ünnepségeken?

– Annyira, hogy 2017 augusztusában magyar napokat is tarthatunk a reformáció fővárosában! Luther egykori otthonában, a „fekete kolostor” nagy előadójában tartunk egy ünnepséget, majd az egykori rendház refektóriumában kerül sor egyházunk hivatalos fogadására, ahol vendégül láthatjuk a német és a magyar szellemi élet jó néhány kiválóságát. Másnap teológiai konferencia lesz a lelkészi szolgálat történelmi korszakairól, majd tematikus városnézésen mutatjuk be vendégeinknek Wittenberg magyar emlékeit, és emléktáblát avatunk Dévai Bíró Mátyás tiszteletére. Este a wittenbergi városi templomban tervek szerint Fassang László testvérünk ad koncertet, másnap pedig a városházán adunk fogadást, amelyen magyar és német közéleti szereplőkkel, testvéregyházaink képviselőivel találkozhatunk. A magyar napokat német és magyar nyelvű istentisztelet zárja abban a templomban, amelynek ajtajára Luther Márton annak idején kiszögezte a tételeit.

– Az LVSZ a tanácskozás és a programszervezés mellett a gyülekezeteket is látja?

– Természetesen, hiszen hívek nélkül kiüresedik az egyház. Németország keleti területein az elmúlt évtizedekben érezhetően hanyatlik az evangélikusság, ezért is volt örvendetes látni, hogy a jubileumi készülődés őket is megújulásra sarkallja. A tanácskozás napjai alatt Wittenberg környéki gyülekezetek istentiszteletein is részt vehettünk, s azt tapasztaltuk, hogy e közösségek nyitottak a világ veszélyzónáiból érkező menekültek felé, olyannyira, hogy Torgauban két családot, összesen nyolc, eddig iszlám hívő menekültet keresztelt meg a lelkész. Ezek az emberek muszlim testvéreik rosszallása ellenére veszik magukra a keresztséget, ami szerintem erős hitre vall. A Bitterfeldben tartott, kifejezetten integrációs istentiszteleten pedig egy fejkendős szomáliai menekült kislány az oltár előtt együtt énekelt a helyi fiatalokkal Dánielről és Dávid királyról. A kelet-német evangélikusok jó keresztényekhez illően igyekeznek segíteni a menekültek beilleszkedését, s ezzel ők maguk is közelebb kerülnek Krisztushoz.

– Mi magunk is készülünk a jubileumra. Hogyan érzékeli, sikerül elérni a hívők közösségeit az emlékév üzeneteivel?

– Egyházunk általam vezetett reformációi emlékbizottsága 2010 óta dolgozik az előkészületeken. Az elmúlt tematikus évek már ezt a célt is szolgálták, s az egyes témákhoz kapcsolódó programokba, kezdeményezésekbe igyekeztünk bevonni a gyülekezeteket is. Reformáció és nyilvánosság; reformáció és nők; reformáció és szabadság, reformáció és tolerancia; reformáció és oktatás, reformációs és nemzet – ezeknek és az elmúlt éveket meghatározó témáknak a módszeres feldolgozása közelebb vitte egyházunkat és híveink közösségét ahhoz, hogy jobban megértsük a reformáció elmúlt fél évszázadának máig ható legfontosabb üzeneteit. A reformáció és tolerancia tematikus éve alatt például jó néhány olyan, az érzékenyítést szolgáló gyülekezeti alkalmat szerveztünk, amelyeken az egymás elfogadásának, a szélsőségektől való tartózkodásnak vagy éppen a fogyatékkal élők elfogadásának fontos képességéhez kerülhettünk közelebb.

– A magyar evangélikusoknak mekkora hányadát sikerül elérni ezekkel a programokkal?

– Egyelőre kevesebbet, mint szeretnénk. Ezért az elmúlt esztendőben egyházunk reformációi emlékbizottsága az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályával közösen modul jellegű programokat dolgozott ki és ajánlott fel a gyülekezeteknek. Nem a központosított tömegrendezvényekre koncentrálunk, hiszen ezeket megszervezi a kormány által életre hívott, a reformáció emlékévét előkészítő bizottság. Reméljük, hogy igazán sokakat meg tudnak mozgatni, és az egész társadalmat átjárja majd az a felismerés, hogy a reformációnak milyen komoly lelki, szellemi és kulturális értékei vannak. Mi pedig arra törekszünk, hogy a saját híveinkhez vigyük a lehető legközelebb az emlékév legfontosabb üzeneteit. Ennek egyik fontos eszköze könyvkiadási tevékenységünk tudatos alakítása. Csepregi Zoltán áldozatos munkáját dicsérve sorra jelennek meg a Luther válogatott művei sorozat kötetei, amelyekből minden gyülekezet névre szóló példányt kapott, s akadt már olyan közösség is, amelyik állandó olvasókörben értelmezi, magyarázza a reformátor prédikációkban, levelekben vagy éppen asztali beszélgetésekben megfogalmazott legfontosabb gondolatait. De ebbe a sorba illeszkedik a Luther életét feldolgozó s ugyancsak az emlékévre elkészülő animációs film is, amely iránt mindjobban fokozódik a nemzetközi érdeklődés. A közelgő „A föld sója” találkozóra pedig újra megjelenik több nyelven édesapám, Fabiny Tibor könyve Luther Márton végrendeletének kalandos történetéről. És megemlítem még az ugyancsak az emlékévhez kapcsolódóan elindított digitalizálási programunkat, amelynek keretében dokumentumok, források ezreit tettük-tesszük elérhetővé a világhálón, ezzel is segítve a kutatókat, a diákokat s általában a reformáció témája iránt érdeklődőket.

– Miért fontos az, hogy a magyar evangélikusok minél nagyobb számban kapcsolódjanak be az emlékév előkészületeibe, illetve a programokba?

– Az egyik legigazabb közhely, hogy az egyház a gyülekezetekben él. Hiába dolgoznak, terveznek, szerveznek a szövetségek, a bizottságok, ha a gyülekezetek szintjén elmarad a megújulás. Ezért a legfontosabb célunk az, hogy a reformáció folyamatát elindító lelkiség hassa át lelkészeinket, gyülekezeteinket. Luther tudott küzdeni azért, hogy megtalálja Isten igazságát, hogy eljuthasson a kegyelmes Istenhez. Küzdött azért, hogy valóban meg tudja érteni a Szentírás üzenetét, vagyis azt, hogy az igaz ember hitből él. A reformáció valójában hatalmas megtérési mozgalom volt, s én azt szeretném, hogy az emlékévre készülve Isten Szentlelke nyomán a mi gyülekezeteinket is áthassa a megtérés. Luther Márton első tételében megfogalmazta, hogy az egyház s az azt alkotó hívek egész élete legyen megtérés. Mi sem tűzhetünk ki magunk elé kisebb célt.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 27. számában jelent meg, 2016. július 10-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek