Levelek és ami mögöttük van

Budapest – Rendhagyó alkalommal folytatódott a Budavári Evangélikus Szabadegyetem idei őszi szemesztere, hiszen a megszokott előadás helyett egy frissen megjelent, izgalmas könyv formabontó bemutatóján vehettek részt az érdeklődők. Hermann-Joseph Frisch „Kedves Márton testvér! Kedves Ferenc testvér!” című kötete egy Luther Márton és Ferenc pápa közötti képzelt levelezésen keresztül, teológiai alapállásból elemzi, értelmezi korunk legfontosabb problémáit. Szöveg: Illisz L. László, fotó: Balicza Máté

A kötetből a Magyarországi Evangélikus Egyház két munkatársa, a Gyülekezeti és Missziói Osztályon dolgozó Balogh Éva lelkész, valamint az Evangélikus Diakónia munkatársa, Hajdú Tibor olvasott fel részleteket, melyekre Beer Miklós, katolikus váci megyéspüspök és Fabiny Tamás evangélikus püspök reflektált. A püspökök dialógusait Kendeh K. Péter, a kötetet gondozó Luther Kiadó igazgatójának provokatív kérdései indították.

Az első felolvasott részletben Luther felemlegeti kora pápáinak világi bűneit, a hatalmaskodást, a harácsolást, valamint azt, hogy a hatalom megszerzéséért és gyakorlásáért elszakadtak a szentek közösségének valódi értékeitől és persze Krisztus tanításától. Válaszában Ferenc pápa emlékeztet arra, hogy mindannyian Krisztus testének részei vagyunk, s a vélt vagy valós vétkek felhánytorgatása helyett arra van szükségünk, hogy ötszáz év különállás után azt keressük, ami összeköt.

Beer Miklós az idézetre reflektálva elmondta, hogy 2000-ben módja volt személyesen találkozni II. János Pál pápával, és amikor mélyen a szemébe nézett, Krisztus tekintetét látta benne. Úgy érezte, hogy ott és akkor a Szent Péter-bazilikában már az ember volt a fontos, nem úgy, mint azokban az időkben, amikor Luther ostorozta a Szentszéket. A püspök talányosan tette fel a kérdést: vajon mi lett volna, másképpen alakul-e Európa történelme, ha annak idején Luther II. János Pállal, vagy éppen Ferenc pápával találkozik?

Ugyancsak egy személyes találkozást idézett fel Fabiny Tamás. Neki XVI. Benedekkel volt módja hosszabban elbeszélgetni és akkor meghívta őt a reformáció ötszázadik jubileumának nyitóünnepségére. Az invitálásnak végül Ferenc pápa tett eleget, aki a svédországi Lundban méltatta Luthert, aki közel hozta a Bibliát az emberekhez, s ezzel örökre megváltoztatta Isten és a hívek viszonyát.

A keresztény ember szabadságának kérdéseit elemző Luther-levélre reagálva Fabiny Tamás azt mondta: a reformátor nézetrendszerének egyik sarokpontja, hogy a keresztény ember mindenkitől szabad a hit által, ugyanakkor mindenkinek szolgája a szeretet által. S a püspök emlékeztetett még egy Luthernek a wormsi birodalmi gyűlésben elmondott mondatára: nem tanácsos az embernek a lelkiismerete ellen cselekedni. Vagyis az igaz keresztényi lelkiismeret mindenkor biztos zsinórmértékül szolgál, ha az életben nehéz döntéseket kell meghozni.

Beer Miklós az egyéni szabadság keresztény értelmezéséről szólva kifejtette, hogy könnyebb elbújni a szabályok kötöttségei mögé, mint krisztusi választ adni a leginkább égető társadalmi kérdésekre. Példaként említette az elváltakkal szembeni évszázados, intézményesítet katolikus álláspontot, s ezzel szembeállította azt, amikor Krisztus azzal bocsátotta el magától a bűnös asszonyt, hogy „menj el, de többet ne vétkezzél”. Az irgalom, a megbocsátás a keresztény ember igazi szabadsága – mondta a püspök. 

A következő idézetben Luther az igaz és a hamis egyházat áhította szembe egymással, mire Ferenc pápa úgy felelt, hogy az eltelt ötszáz év alatt sokat változott a katolikus egyház és a reformátor aligha ragadtatná magát ma már olyan szigorú kritikára, mint amikor kiszögezte 95 tételét. 

Vajon valóban eleget változott már az egyház? – tette fel a kérdést Kendeh K. Péter. Erre Beer Miklós úgy válaszolt, hogy bizony van, amire még a reformáció indulása óta eltelt ötszáz év is kevés volt. Sokaknak még ma is magyarázni kell, hogy az egyház nem a papokból álló szervezet, hanem a Krisztusban hívők közössége. Éppen ezért Ferenc pápa arra biztatja papjait, lépjenek ki a klerikalizmus rabságából, hogy a világ megtapasztalhassa, hogy Isten temploma emberekből, élő kövekből épül. Fabiny püspök erre úgy reflektált, hogy a protestáns egyházban is jelen van a káros klerikalizmus, a hamis kegyesség, azért azon kell munkálkodnunk, hogy életünk szüntelen megújulás, reformáció legyen.

Az eucharistiáról szóló idézet nyomán Fabiny Tamás felidézte, hogy egy a váci evangélikus templomban tartott alkalmon ő maga szolgáltatta ki Beer Miklósnak két szín alatt az úrvacsorai szentségeket, hiszen Krisztus a vele való közösségre hív bennünket, s nem tesz különbséget ember és ember között. Ferenc pápa működése háttérbe szorítja a bennünket elválasztó kérdéseket, s arra biztat, hogy önazonosságunkat nem feladva azt keressük, ami összeköt.

Beer Miklós arról beszélt, hogy a paphiány korábban elképzelhetetlen megoldásokat kényszerít ki az egyházból, kezdve azzal, hogy szükség esetén akár egy diakónus kiszolgáltathassa az oltári szentséget, elmenve akár egészen odáig, hogy meg kell fontolni a példás családi életet élő férfiak pappá szentelését.

Végezetül az ökumenéről szólva Beer Miklós emlékeztetett: Ferenc pápa arra biztat, hogy ne megváltoztatni, hanem megérteni próbáljuk egymást. Örüljünk egymásnak, gazdagodjunk egymásból! – mondta a váci püspök. Fabiny Tamás püspök pedig ezt azzal egészítette ki, hogy imádsággal kell munkálni az ökumené ügyét, s az egyház megosztottságának fenntartása helyett a mennyei asztalközösség felé kell tartanunk.

KÉPEK.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek