Október a látás, a hallás és a reformáció hónapja

A rádióban is rendszeresen hallhatjuk a szlogent: „Október a látás hónapja.” Tizenöt hónapos koromban már szemüveget hordtam (erős drót kunkorodott a két fülem mögé), így a magam részéről igazán értékelni tudom ezt a kampányt. Ezzel együtt évek óta igyekszünk bejáratni ezt a mondatot is: „Október a reformáció hónapja.” Szöveg: Fabiny Tamás

Protestáns templomokban és közösségi helyeken ezekben a hetekben különösen is sok alkalmat tartunk, a megemlékezések csúcspontja pedig október 31-én, a reformáció emléknapján lesz. Megjegyzem, egyre több országban ismerik fel, hogy mindez korántsem csak a protestáns egyházak ügye, így sokfelé van példa arra, hogy a hónap utolsó napján római katolikus lelkész is szolgál a közös istentiszteleten. Emögött az a felismerés húzódik meg, hogy a reformáció ügyére ma nem a szakadás, hanem az egyház – Krisztus egy egyháza – megújulása felől tekintünk.

Jó azonban, ha a kettőt összekapcsoljuk. Október a reformáció és a látás hónapja. A wittenbergi városi templomban, ahol Luther Márton több ezer igehirdetést tartott – ma Lucas Cranach festménye van az oltáron. A kép közepén a keresztre feszített Jézus látható, jobb oldalán a prédikáló Luther, bal oldalán a gyülekezet. A wittenbergi polgárok között felfedezhetjük a reformátor feleségét, ölében kisfiukkal. Luther határozott mozdulattal mutat a kereszten szenvedő Krisztusra. A festő ezzel is kifejezésre juttatja, mennyire fontos a theologia crucis, a kereszt teológiája. A kép mintegy felidézi Pál apostol tanítását, aki szenvedélyesen így ír a galatáknak: „Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg!” (Gal 3,1) Cranach a reformáció festője volt. Ezért is mondom, hogy a látás és a reformáció összetartozik.

Mi, evangélikusok a nevünkben is hordozzuk, hogy az evangéliumhoz ragaszkodunk, az örömhírt követjük. Ebben az összefüggésben utalok arra a szép hagyományra, hogy Lukács evangélista nemcsak történész és orvos, hanem festő is volt. André Gide francia író ezért A tékozló fiú hazatérése című drámai költeménye elején Lukácsra utalva ír így: „A magam titkos gyönyörűségére, miként a régi szárnyas oltárokon szokás, leföstöttem itt e példázatot…” Jó, hogy vannak ilyen prédikáló festmények. Erősítik és megújítják a hitünket.

Október a látás és a reformáció hónapja. Persze azért jó, ha a többi érzékszervünket is használjuk. Egy rádiós jegyzetben külön hangsúlyozni lehet a hallás jelentőségét. És nemcsak itt, hanem az egyházban is. Ismét csak Pál apostol írja, hogy„a hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róm 10,17).

A reformáció hónapjában protestánsok, katolikusok s mindnyájan használjuk a teremtő Istentől kapott érzékszerveinket, ezért október legyen a látás és a hallás hónapja, valamint a közösen megélt hit és a keresztyén egységtörekvések ideje!

(Elhangzott a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorának Lélektől lélekig rovatában 2016. október 9-én.)


Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek