Reformációi hétvégét tartottak Sárszentlőrincen

Sárszentlőrinc – Élménydús napok vannak mögöttünk. Előbb izgalmas hónapok, a készülődés ideje, aztán annak az öröme, hogy valóra vált mindaz, amit elterveztünk. Felsorolni is hosszú, mi minden történt október 7-én és 8-án gyülekezetünkben. Szöveg: Karl Jánosné Csepregi Erzsébet. Fotó: Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség, dr. Wagner Gyula

Szombaton családi nap volt a Művelődési Házban: Palinta Társulat, Erős Vár Játszóház, 1517 méteres futóverseny, finom ebéd, a Luther-rózsa kiállítás megnyitása, a Luther-rajzfilm megtekintése – ennyi fért bele a délelőttbe és a kora délutánba. És sok-sok öröm, nevetés, játék, vidámság. Este hatkor már a templomban gyűltünk össze. A ünnepre hangoló zenés áhítaton Csaba, aki vendéglátós zenésznek készült, beszélt életéről, Istennel való találkozásáról, élete megújulásáról. A hangszer megmaradt, de a tartalom megváltozott. Hallgathattuk szép énekeit és sokat énekeltünk mi is vele együtt.

Amikor besötétedett, átmentünk az iskolai sportpályára, ahol szorgos kezek már elhelyeztek az előre rajzolt Luther-rózsán több mint 150 mécsest, kis üvegekben. Körbeálltuk a sötétben világító Luther-rózsát és imádkoztunk a szívben levő keresztre tekintve – a múltért hálát adva – jövőnkért, falunkért, életünk megtisztulásáért, megújulásáért. 

Vasárnap délelőtt tíz órától evangélizáció volt a templomban. Boros Lajos, aki több mint húsz évet töltött börtönben, tárta elénk élete sötét időszakát és szabadulásának történetét. Nem azért, hogy elrémisszen, hanem azért, hogy a sötétségben felragyogó fény, Krisztus megváltó irgalma, hűsége, szeretete még fényesebb legyen. A váci fegyházban ismerte meg Krisztust, s azóta célja Krisztus szolgálata. Ő is sokat énekelt, saját szerzeményeit is és ismert keresztény dalokat. Mi is vele énekeltünk, dicsértük Istenünket „szívvel, szájjal, lélekkel”.

Ebédre reformáció korabeli ételeket fogyasztottunk a Művelődési Házban, majd igyekeztünk vissza a templomba, mert kettőkor kezdődött az ünnepi istentisztelet, ahova az egyházmegye gyülekezeteinek képviselőit is vártuk. Öröm volt megtapasztalni, ahogy a 242 éves templomban megteltek a szúette padsorok, s felcsendült az evangélikusok himnusza, az Erős vár a mi Istenünk.

Aradi András esperes hirdette Isten igéjét, dr. Csepregi Zoltán egyháztörténész tartott előadást „Mélység és magasság Luther életében” címmel. A szekszárdi Madrigál kórus igényesen összeválogatott és magas színvonalon előadott műsorában Bachtól Bárdos Lajosig helyet kaptak az Istent dicsérő zeneszerzők. Mindezek után elérkezett a pillanat, amikor a sekrestye felől a templom falába épített szekrényben elhelyeztük az utánunk jövők számára készített üzenetünket. Remény szerint ezt legközelebb száz év múlva, 2117-ben fogják elolvasni. Az „időkapszula”  tartalmazza a falu összes házának fotóját, valamint hetven felvételt az ez évi fotókiállításunk képei közül. Beraktuk még a heti Evangélikus Életet, a 2017-es Evangélikus Naptárt, a gyülekezet rövid bemutatását, az ünnepi istentiszteleten elhangzott hirdetést és imádságot, az ünnepség meghívóját, statisztikai adatokat községünkről, valamint egyházközségi felügyelőnk, Nagy Zoltán üzenetét. Az időszekrény mellett kívül a falon elhelyezett zománctáblára a gyülekezet vezérigéjét írattuk fel, biztatásul az utánunk jövőknek. Ez olvasható a táblán: „Örömmel teszek jót velük, teljes szívemmel és lelkemmel!” Jer 32,41. A reformáció ötszázadik évfordulóján az Úr hűségéről és jóságáról tanúskodunk, megtapasztalva a jeremiási ígéret igazát, és az Úrba vetett bizalomra bátorítjuk az utánunk jövőket. Végül a templomkertben (a százéves tölgyfa árnyékában) Aradi András esperes megáldotta azt a táblát, amit az ünnepre emlékeztetőül helyeztünk el a „Tanítók falán”.

Az ünnep a Művelődési Házban ért véget, szeretetvendégséggel. A finom falatok fogyasztása közben a szekszárdi Ungaresca Consort furulya- és lant- (reneszánsz lant, madárlant) játékát hallgathattuk.

Hálásak vagyunk az ünnepért, az örömökért, a találkozásokért, a bátorító, hitre hívó igéért, az érdekes, tanulságos előadásért, a felcsendülő gyönyörű hangokért, a bizonyságtételekért. Köszönetet mondunk a gyülekezeti tagok összefogásáért, az egyházmegyéből, közelről és távolról érkező hittestvérekért. A kapott erőért, mindenkiért és mindenért egyedül Istené a dicsőség: Soli Deo Gloria!

Ünnepünk a Magyarországi Evangélikus Egyház és az Emberi Erőforrás Minisztérium Reformációi Emlékbizottsága támogatásával valósult meg.

KÉPGALÉRIA.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek