500 nap imádság a reformációért – novemberi körlevél

A hónap igéje: „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17) Szöveg: Bakay Péter

Bűnvallás nélkül

A bűnvallás feltétele a kicsiség elismerése, Isten nagysága előtti hódolat. A bűnvallás – az emberi lét törvényszerűségeiből következően kétféle lehet: egyéni és közösségi. Aktiválása életet, altatása halált jelent. Minden, Isten által megáldott, szép eredményeket hozó megújulást, újjáépítést, újrakezdést bűnvallás előzte meg. Szükség van bűnvallásra (ami a bűnismeret és a bűnbánat következménye), hogy a vele születő ikertestvérét, a bocsánatkérést megbocsátás követhesse. Szükség van a megbocsátásra, ami a szabadságot hozza el, azt a szabadságot, ami az alkotás, az építés, a megelégedettség, a helyre kerülés egyedüli lehetőségét hordozza magában.

A Bibliában számtalan példa van mind az egyéni, mind a közösségi bűnvallásra. De nemcsak a Bibliában, hanem azon egyének és közösségek sokasága életében is, akik/amelyek bűnvallással álltak meg Isten előtt a történelem, a földgömb bármely pontján. Remélhetőleg e sorok olvasóinak is hasonló, személyes tapasztalatai vannak…

Képtelenség bűnvallás nélkül megúszni a keresztény életet – hisz mindannyian bűnösök vagyunk, így az általunk alkotott közösségek is azok.

Közösségi bűnvallásra néhány példa:

Jósiás király törvénykönyv-megtalálása, ruhájának megszaggatása, a nép bevonása a vallási-társadalmi reformba.

Ezsdrás pap, illetve Nehemiás királyi helytartó vezérletével Jeruzsálem falának felújítása, a templom újjáépítése. Ezen hatalmas tettek szerves egységben voltak mélyen megélt bűnvallásokkal.

Az egyház indulása, háromezer ember bűnbánatával, megkeresztelkedésével.

De gondolhatunk a legaktuálisabbra, a reformációra is, mint az eltévelyedéséből, bűneiből megtérni nem akaró egyháznak a megtisztítási kísérletére is.

Egyéni bűnvallásra néhány példa:

Jób – bűnbánati imája, Isten előtti teljes megsemmisülés utáni helyreállás.

Péter – emberhalásszá tétele, miután bűnösnek vallja magát.

Pál damaszkuszi megtérése – így tudja majdan magát nyilvánosan is a bűnösök közt elsőnek, valamint lelki gnómnak vallani.

Luther önsanyargató bűntudata és a kegyelem felszabadító erejének megtapasztalása után a vallási és a társadalmi lét széles spektrumán végigsöprő megújulás.

És mindenekfölött a Mesterünktől (aki a bűnt annyira komolyan vette, hogy az életét adta a bűnben leledzőkért) tanult imádság legrészletesebben körbejárt vonatkozó része…

Ha egyéni életünk megújulására vágyunk, ha gyülekezetünk, evangélikus egyházunk megéledése után sóvárgunk, ezt bűnvallásnak kell megelőznie. Nem látszatra, nem mechanikus, felszínes mantrázásra, hanem mélyen átélt, könnyek közti, vagy „csak” belső zokogásos bűnvallásra: Valljuk meg mulasztásainkat (a jó cselekvésének hiánya); megfutamodásainkat (korszellemnek engedésünk, Isten szavának inkább teológiai, mint életet formáló oldalához kötődő hangsúlyeltolódás – „Jobban tudom Istennél!”); önző, magunkat előtérbe helyezésünket (kényelem, anyagi bővelkedés, karrier); inkább a divatos módszerekbe, mint a feltámadt Jézusba vetett hitünket; ítélkezésünket, intrikáinkat, széthúzásunkat stb. Kisebb gyűjteményként lásd Pál levele a galatákhoz 5,19-21 – „…és ezekhez hasonlók”.

Imádkozzunk:

Az országos cigánymissziós imanapért, a cigányság ébredéséért.

Az evangélikus gyülekezetek nyitottságáért a cigányság felé.

A keresztény médiáért, hogy minél többekhez eljuthasson a kereszt beszéde.

A keresztény orvosokért, hogy hittel végezhessék hivatásukat.

A gyászolókért, hogy Isten minden értelmet meghaladó békességét megkaphassák.

A zsinatért, a kerületi közgyűlésekért, hogy felülről való bölcsességből fakadó döntések születhessenek.

A Pesti Evangélikus Egyházmegye gyülekezeteiért, egyházunk megújulásáért.

 

A szerző cigánymissziói referens.


Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek