500 nap imádság reformációért – májusi körlevél

„Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lk 18,14) Szöveg: Deák László

Visszaélés” az imádsággal

 

A mai konfi órán a fiatalokkal az imádságról beszélgettünk. A 12–13 évesek hallottak arról, hogy mi az imádság, milyen parancsot és ígéretet adott nekünk Jézus az imádkozásra. A konfirmandusainktól elvárjuk, hogy szépen feleljenek az imádsággal kapcsolatos kérdésekre a vizsgán. És mi templomba járó felnőttek: tudjuk még a válaszokat? S ami még fontosabb: a szépen megfogalmazott tudáson túl, a hétköznapi gyakorlatunkban milyen az imádságos életünk?

A mai témánk az imádsággal való „visszaélés” kérdése. Meggyőződésem, hogy az imádsággal „visszaélni” nem lehet, mert visszaélni annyi, mint valami jóval ártani, valamit kihasználni.

Nézzünk egy példát: Jézusnak a farizeus és vámszedő imádságáról elmondott példázata.

A farizeus látszólag visszaélt az imádsággal, de ha ez visszaélés lett volna, akkor azzal Istennek vagy a vámszedőnek ártott volna. De ő nem nekik, hanem saját magának ártott azzal, hogy az imádságát áthatotta a gőg és a nagyképűség! Ezzel nem az Istennek ártott, hanem magának, magát fosztotta meg attól, hogy az imádságában útmutatást, vezetést és áldást kérjen.

Aki nem úgy imádkozik, ahogy azt Jézus tanította nekünk, az éppen az Istennel való beszélgetés lehetőségétől zárja el magát – akkor is, ha egy evangélikus templom első vagy utolsó sorában imádkozik látványosan.

Hosszan lehetne sorolni, hogy miként lehet „visszaélni” az imádsággal, miként lehet rosszul imádkozni, de ahogy egy kedves barátom szokta mondani: „Nem kell minden hamis pénzt megismerni ahhoz, hogy ne csapjanak be a pénzhamisítók, elég megismeri az igazit, s akkor észre fogjuk venni azt, ami hamis.” Nekünk is elég tudnunk, hogy hogyan kell helyesen imádkoznunk, s utána – ha őszinték vagyunk magunkhoz és engedjük – a Szentlélek rá fog mutatni arra, ami hamis az imádságos életünkben.

Milyen a helyes imádság? Egy őszinte, alázatos, bizalommal teli odafordulás az Úrhoz. Olyan beszélgetés, melynek során elmondhatjuk bűneinket, bukásainkat is, de felszabadultan dicsőíthetjük is az Urat. Miközben gyermekünk, unokánk, gyülekezetünk fiataljai a konfirmációra készülnek, jó nekünk is megvizsgálnunk az imádságos életünket!

 

Imádkozzunk:

 

Imádkozzunk, hogy imádságainkkal mindig őszintén és bizalommal tudjuk megszólítani az Urat. 

Imádkozunk azért, hogy imádkozás közben semmi ne terelje el a figyelmünket az Istennel való beszélgetésről. 

Imádkozzunk azért is, hogy amit imádságban megértünk, azt meg is tudjuk valósítani a hétköznapokban.

Imádkozzunk a Nógrádi Evangélikus Egyházmegye gyülekezeteiért, lelkészeiért.

 

A szerző kispesti evangélikus lelkész.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek