Bennünk is folytatódnia kell a reformációnak

A reformáció jubileumához közeledve jogos a kérdés: mennyiben releváns még ma az evangélikus egyház számára mindaz, ami egykor történt, milyen szempontból érdemes foglalkozni vele, emlékezni rá? Forrás: Deák téri gyülekezeti hírlevél, Evangélikus Élet, szöveg: Gerőfiné Brebovszky Éva

Nyilvánvalóan jogos az évforduló kapcsán a történeti narratíva szem előtt tartása. Hogyan is történt? Miféle impulzusok indulnak ki a múltból a mai időkre nézve, amelyek kimutathatóan a reformációban gyökereznek? Erre a kérdésre a történészek eltérő válaszokat adnak, de tudjuk, egyetlen helyes olvasata a reformáció eseményeinek nincsen, nem is lehet.

Fontos szempont ugyanakkor az ökumenikus értelmezése is az akkor történteknek. 2016. október 31-én Ferenc pápa részt vett Lundban, az evangélikus dómban a reformáció emlékévének ünnepélyes megnyitóján. Luther munkásságát ezen az ökumenikus istentiszteleten pozitívan értékelte, és az egyház megújításának szükségessége mellett tette le voksát. Ezzel kifejezte, hogy a reformáció ökumenikus ügy, és az istentiszteleten való részvételével jelezte az egyházak közti kiengesztelődés, megbékélés vágyát.

A protestáns egyházi álláspont a reformáció mai értékeléséről úgy hangzik, hogy a reformáció rejtett utakon jelentős impulzusokat adott a modern kor létrejöttéhez, a szabadság, együttműködés, képzés, gazdaság, demokrácia, a nők helyzete terén. A modern társadalom a mai napig ezekből az impulzusokból táplálkozik. A Lutheránus Világszövetség 2017 májusában Namíbiában rendezett nagygyűlésének témája is ezt emelte ki: Isten kegyelme által megszabadítva.

Az evangélikus teológusok állásfoglalása szerint a reformáció a megigazulás tanával az evangélium egzisztenciális magyarázatát találta meg, amelyre figyelni mindig aktuális és üdvös, mert Isten az egyes embert váltja meg. A reformátori teológia lényegi döntései az egyéni felelősségre, a lelkiismereti szabadságra helyezik a hangsúlyt az intézmény és az egyes személy, az egyház és az állam, a törvény és az evangélium feszültségével kapcsolatban. Erre utalnak a híres „solák”: az egyedül hit által, egyedül kegyelemből, egyedül Krisztus által elnyerhető üdvösségről, amelyről a Szentírás tanúskodik.

Fel kell tenni magunknak is a kérdést: az ötszázadik évforduló gazdag kincseiből mire tesszük a hangsúlyt? A múltba nézésre? A sajnálkozásra az ökumenikus kapcsolatainkban megtapasztalt hiányok megléte miatt? Az önkritikára igehirdetésünk, tanításunk, egyházunk jelen állapota miatt? Vagy azt keressük, ami épít, segít egy globális világban megélni evangélikus hitünket?

Milyen örökölt kincseket akarunk megosztani egymással és továbbadni a következő generációnak? Mi segít megőrizni identitásunkat, hogy ne olvadjunk bele sem a reformátusok, sem a katolikusok többségi egyházába hazánkban? A szélsőséges nézetek között mi, evangélikusok mindig középen haladtunk. Úgy látom, ma is sokan igénylik ezt a fajta józan, egészséges hitet, egyházi gyakorlatot, amely ránk jellemző.

Ez az örömteli evangéliumi szabadságban, nyitottságban, a Szentíráshoz való ragaszkodásban, Krisztus személyének meghatározó voltában jelenik meg leginkább ma számunkra. Jó lenne ezt kifelé is megélnünk. A reformáció ötszáz éve kezdődött el, de bennünk és közöttünk is folytatódnia kell ennek a megújulási folyamatnak, hogy száz év múlva is lehessen mit ünnepelni.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 35-36. számában jelent meg, 2017. szeptember 10-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek