Luther és a kutyusok

— Felvéve: , ,

„Ó, ha én úgy tudnék imádkozni, ahogy a kutya néz a húsra! Az ő gondolatai kizárólag a darab húson csüggenek, azon kívül nem gondol, nem kíván, nem remél semmit. Látod, a legigazabb szívek is abban tévesztik el a dolgot, hogy mellékes gondolatok nélkül nem tudnak imádkozni” – mondta Luther Márton. Ebben a bejegyzésben három olyan idézet olvasható, melyben a reformátor a négylábú kedvencekről szól. Forrás: kotoszo.blog.hu

1. Telpelius (magyarul Tökfej) nevű kutyáját szemlélve, a doktor így szólt: – Nézzétek ezt a kutyát! Egész testében sehol egyetlen hiba nincsen: csillogó, friss szeme van, erős lába, szép fehér foga, jó gyomra etc. Ezek a legnagyszerűbb testi adományok, és lám csak, Isten egy oktalan állatnak adja őket! [LVM 8., 869. sz.]*

2. Amikor Luther doktort megkérdezték, vajon a túlvilágon és a mennyországban lesznek-e kutyák és egyéb állatok, ő így felelt: – Hogyne, persze, hiszen a föld sem lesz üres, meddő pusztaság, minekutána Szent Péter az ítélet napját mindenek helyreállítása napjának nevezi, amikor az ég és a föld megváltozik, vagy ahogy máshol egyértelműbben mondja: Isten új földet és új eget teremt, így tehát új ebecskét és kutyuskát is fog teremteni, akiknek a bőre aranyból lesz, és a szőrük vagy csimbókjuk csupa drágakő. És akkor egyik állat sem falja fel a másikat; a kígyók, varangyok és más hasonló mérges állatok pedig, melyek az eredendő bűn miatt ezen a világon mérgezőek és ártalmasak, amott nemcsak ártalmatlanok, hanem kedvesek, bájosak és kellemesek is lesznek, úgyhogy játszadozni fogunk velük.  [LVM 8., 1150. sz.]

Tovább a KötőSzó blogra.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek