Ízlelgessük a Biblia igéit, s akkor a lelkünk jóllakik!

Budapest – A Magyarországi Luther Szövetség és egyházunk reformációi emlékbizottsága által szervezett idei, jubileumi előadás-sorozat utolsó alkalmán dr. Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének egyetemi docense tartott előadást. A meglehetősen talányos és összetett cím – Asztali örömök – örömök az asztal körül (ízelítő) – az első hallásra bizarrnak, de legalábbis szokatlannak tetsző gasztroteológia világába kalauzolta el a 2017. december 14-i est hallgatóságát. Szöveg: Illisz L. László, videó: Győri András Timótheus

Bevezető áhítatában dr. Lackner Pál, egyházunk püspöki tanácsának titkára arról beszélt, hogy bármennyire uralja is a karácsonyt a fogyasztás bűvölete, Krisztus születése ünnepének a közelgő és valóságos megváltásról kell szólnia. Komolyan fel kell készülnünk arra, hogy megálljunk az Úr ítélőszéke előtt, s ehhez egy mélyen, valóságosan megélt karácsony segítséget adhat.

Orosz Gábor Viktor öt téma köré csoportosította gondolatait. Az első az asztalközösség volt. Két képet vetített egymás mellé: egy festményen Luther Márton és Melanchthon Fülöp sokadmagával ülte körül az asztalt, amelynek közepén a Krisztust idéző bárány volt látható; míg a másik fotón egy afrikai család a vendégeivel falatozott a banánlevelekre helyezett, közös fogyasztásra felkínált ételből. Az előadó azt mondta, hogy a valaha közösen vadászó és a megszerzett ételt a törzs tagjaival megosztó őseinktől örökölt legrégebbi, hagyományos együttlétünk az asztalközösség, Krisztus pedig az úrvacsora szentségében ugyancsak az asztalközösséget hagyta ránk. Ugyanakkor az asztalközösség a kommunikáció lehetősége is, hiszen a közös étkezés alkalom arra, hogy valóban megismerjük egymást. Az úrvacsorai ostya és a bor, vagyis Krisztus teste és vére önnön testünk részévé válik, ám ennél is fontosabb, hogy amit magunkhoz vettünk, az sokkal inkább a lelki eledel.

A misztérium öröméről és annak hirdetéséről a tudós teológus, Eberhard Jüngelgondolataira is építve Orosz Gábor Viktor arról beszélt, hogy Isten léte nem szükségszerűség, hiszen a teremtett világ törvényszerűségei Isten nélkül is megérthetők. Ugyanakkor el kell fogadnunk, hogy Isten önmagában is érdekes, nem kell őt a földi létünk kereteit adó világ egyik „fogaskerekének” tekintenünk. A vallás el akarja érni Istent, de rá kell döbbennünk, hogy saját erőnkből erre képtelenek vagyunk, s így csak igaz hittel, Krisztuson keresztül juthatunk el a helyes istenismeretre. És ha így teszünk – tette hozzá az előadó –, akkor megtapasztalhatjuk, hogy olyan szabad Istenünk van, aki számunkra a világ titka, aki az emberi energiák forrása, s aki Jézus Krisztusban jelent meg közöttünk. És aki találkozik a titokkal, az új emberé válhat – jelentette ki az előadó. Erről a titokról a keresztényeknek mindenkor felelősen kell beszélniük – akár asztalközösségeinkben úgy, hogy az Urat hagyjuk szóhoz jutni, aki az ige ereje által eseményszerűen van jelen. 

A Biblia olvasásának öröméről szólva August Hermann Francke gondolatait is segítségül hívta az előadó. Arról beszélt, hogy Krisztus megismerése lényegében a hit megélésének tapasztalata. A kísértés és a kételkedés része a hívő ember életének – mondta Orosz Gábor Viktor. De segít, ha helyesen forgatjuk a Bibliát, ha ízlelgetjük a benne talált igéket, mert ezek jóllakatják, táplálják a lelkünket. Akkor jár el okosan a bibliaolvasó ember, ha lefejti – akár egy mogyoróról – az Írásra rakódott, gyakran megtévesztőnek tűnő történeti héjat, és a valóban tápláló magot, Krisztus tanítását veszi magához.

Krisztus megízlelte a halált, hozzánk hasonlóan része lett az életének – mondta a megváltottság öröméről szólva az előadó. Majd hozzátette: Luther Márton mindig a való élet tapasztalatai alapján közelítette meg a legbonyolultabb kérdéseket. Jó példa erre, hogy a reformátor azt mondta: egy korty víz vagy sör elűzi a szomjúságot, egy falat kenyér elűzi az éhséget, ám Krisztus elűzi a halált is.

Végezetül pedig a Luther által ránk hagyott hilaritásról szólva Orosz Gábor Viktor idézetekkel szemléltette, hogy a reformátor mindenkor derűvel közelített az asztal örömeihez. Igyál tiszta, jó sört, de ne feledd, hogy míg az előbbi emberi hagyomány, addig a bor a Szentírásban is fontos szerephez jut – vélekedett Luther. A reformátor egész életműve azt sugározza, hogy okunk van a derűre, hiszen megváltottak vagyunk, az asztalközösségben pedig, legyen az templomi vagy éppen otthoni, mindig jelen van közöttünk Krisztus – zárta előadását Orosz Gábor Viktor.

További képek.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek