Levente Péter: A magatartás kultúrája

Az együttélés és egymás mellett élés értékelésekor azt szoktuk mondani, hogy ezek sikere vagy kudarca nagyobb részt a viselkedési kultúránktól függ. Minden egyházi közösségnek küldetése az is, hogy segítse és tanítsa is az emberek egymással történő kommunikációjának, közeledésének és az „együttes” élet viselkedésének paramétereit és lehetőségeit. Milyen viselkedési kultúrát „ír elő” ma a jézusi etika számunkra? Forrás: Evangélikus Naptár, szöveg: Levente Péter

 

A reformáció szellemi és lelki értékrendszerében döntően fontos elem a családi élet kohéziója és megtartó ereje. A hit továbbadásának és gyakorlásának is lényeges színhelye a családi élet. Milyen modern lehetőségei vannak ma annak, hogy egy nagyon széttöredezett és individualizálódott környezetben mégis biztonságot és megbecsülést jelentsen a keresztény családi otthon? Talán éppen itt kezdődik az emberi egymás mellett élés kultúrájának a „begyakorlása”? Milyen egy mai otthon kultúrája? Az igazán nagy érték: a másik ember élete. Szavunk a társadalmi együttélés kultúrájához… 

Alapvetés

Viselkedni hétmilliárd emberi lény képes, magaviseletre már kevesebben tesznek szert, magatartásra még kevesebben törekednek.

Viselkedési kultúra és magatartás-kultúra

A viselkedési kultúra csupán önmegvalósításra ingerel, másoknak engedi át a gondolkodást, döntést, éretlen felnőttként szenvedő alanya cselekedtetett választópolgár. Önzés + önmegvalósítás + önemésztés = magány.

A magatartás-kultúra önismeretre ösztönöz, gondolkodásra késztet, döntés és következetes cselekvés vállalására tesz alkalmassá. Önismeretre, érett felnőttségre törekvő alanya a választani tudó polgár. Önismeret + önuralom + önképzés = közösség.

A magatartás-kultúra mint életszemlélet és gyűjtőfogalom

E kultúra tartalma többek között a világnézet. Például az eltérő világnézetű, de érett felnőttségre törekvő emberek egyetlen többletvállalásban különböznek egymástól:

A lelkiismeretes, vallást nem gyakorló ember ösztön- és észlényként önmagáért és szűkebb-tágabb környezetéért érez felelősséget, önmagának ésembertársainak tartozik elszámolással.

A lelkiismeretes, egyistenhívő ember ösztön-, ész- és társas lényként önmagáért és szűkebb-tágabb környezetéért érez felelősséget, önmagának, felebarátainak és még Istennek is elszámolással tartozik.

A lelkiismeretlen tömegember cselekedtetett ösztönlényként háromfelé hárítja a személyes felelősséget. Minden bajáról a családja, a mindenkori „alkalmatlan” vezetői és Isten („ha létezik”) tehetnek, övék a felelősség, hogy itt tart a világ.

Illusztráció

Minden szedett-vedett, spontán vagy szervezett közönségnek ahhoz, hogyközösséggé nemesedjen, három dologhoz van joga: látni – hallani – épülni.

Amikor a gondatlan felnőttek, szülő, tanító, lelkész, színész a látni – hallani – épülni hármasából az első kettőt nem teremtik meg, így a legnemesebb közösségépítési szándék is kudarcba fúl; a kielégületlen közönség ledarálja a „művészeket”.

A házasság, a család, a nemzet is csak közösségként képes folytonos megújulásra, újrakezdésre, elkerülve a pazarló elölről kezdések veszteségeit.

Ha a házasságomban naprakészen számolok el önmagam, házastársam és Isten felé, egyéb kapcsolataim is kezelhetők lesznek. Ha gyermekeinket nem magunk közé szüljük, hanem magunk köré, akkor egy egész férfit és egy egész nőt, két félembert láthatnak egész-ségben összeforrva, példaként.

Ha realista, Jézus-követő egyistenhívőként csak megbántódom, aztmegbeszélem a társammal és megbocsátok, akkor egy tapasztalattal gazdagabban, naponta újrakezdhetem a házasságomat. 

A felbomló házasságokban a felek folyton megsértődnek, megbosszulnak, meggyűlölnek mérhetetlen károkat okozva környezetükben.

Inspiráció

A személytelenséggel lélekölő, a kettős mércével szellemtorzító, az alattomosan provokatív módszerekkel fizikailag is tömeggyilkos 20. században a léggömbértékű pártpolitika káderiskola-hálózata szerveződött a „tiltott, tűrt és támogatott” módszer kártyaváraként.

Iskola a közösség szolgálatában: önismeret – önképzés – önuralom

Az iskola borostyánértékű politikai alapvetése a 21. században úgy változik, ha lelki-szellemi-materiális értékeink felborult egyensúlyának helyreállítására törekszünk.

Az iskola három tartóoszlopa: a természet, a teátrum és a transzcendens.

Ezek összefüggéseinek vizsgálata, részeredményeink közzététele, egyensúlyuk őrzése, a gondolkodó gazdaember választási lehetősége – kötelessége – joga.

Nem véletlen, hogy az első dolog, amit megtanítunk magyarul értő gyermekeinknek, az a természet tisztelete, vagyis a szűkebb-tágabb materiáliskörnyezetemhez való derűsen találékony alkalmazkodás.

A második közeg szellemi, amelybe gyermekeinket beavatjuk, a társasjátékok katartikus közege színház, a teátrum. Az általam olyannyira szeretett és művelt színház célja a nevelés, a szépre, jóra a folyton kísértő gonosz legyőzhetőségére buzdít.

A harmadik csoda lelki eredetű, amellyel megismertethetjük őket, a hit, a vallás, a templom, vagyis a transzcendens, a láthatatlan rend, eredendő félelmünket legyőző, mesés, legendás, kíváncsi megközelítése. Az igazságtalanság tűrhetetlenségére ébreszt (már fogváltás előtt), hogy felnőttként az igazság keresésére, őrzésére alkalmassá váljunk.

természet, a teátrum és a transzcendens pedig egy dologban közös;mindhárom titkokat rejtő iskola. Mindháromba áhítattal lépünk, mindháromban lábujjhegyen közlekedünk. hogy a mese, a játék és a muzsika varázsa el ne illanjon. Ezenkívül mindháromban kitüntetett helye és jelentősége van a csendnek is, amely alkalomadtán többet mond el minden zajnál. Mindháromban, a rendért felelős felnőtt példamutató önfegyelemmel saját maga is átélheti a csend katartikus áhítatát.

Éretlen felnőttként csak sikeres voltam, érett felnőttségre törekedveeredményes is szeretnék lenni. Ennek érdekében gondolkodom tovább.Ösztönlényként a fogamzás pillanatától biológiai halálomig viselkedem.Észlényként, kamasz-ifjú magaviselettel szellemi halálomig gondolkodhatok.Társas lényként magatartásra ifjú koromtól lehetőségem törekedni. Sajnos én későn érő típus vagyok, még mindig éretlen felnőttként. Mióta igényem van érett felnőtté válni, a környezetemben több örömöt szerzek, mint bánatot, és több hasznot hajtok, mint kárt okozok.

Erősen vár a mi Istenünk, lutheránus testvéreim, az elszámolásra.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek