Mesterházy Balázs: A szabadidő és a szórakozás kultúrája

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás. Oratio, meditatio, tentatio, vagyis imádkozás, meditáció és megpróbáltatás. Előbbi az elmúlt évtizedek jóléti társadalmának ideális napi ritmusról szóló szlogenje, utóbbi a reformátor Luther szentírás-tanulmányozási alapelveit sorolja. Forrás: Evangélikus Naptár, szöveg: Mesterházy Balázs

Hadd próbáljam ebben a tanulmányban ezt a kettőt úgy párhuzamba állítani, hogy meglássuk, mennyire imádkozó élet a munkánk, hogyan tudunk valóban passzív pihenés közben is töltődni, illetve az aktív pihenésünk mennyire szolgálja azt, hogy valóban kerek lehessen az életünk.

Nyolc óra munka – oratio 

Végleteket látok. Gyermekek, fiatalok között élve sokaktól azt hallom, hogy apa vagy anya egész nap dolgozik, hétközben nem is találkoznak, csak (jobb esetben) a kikészített uzsonna található meg a konyhaasztalon hagyott üzenetek mellett, vagy SMS-ekkel tartják a kapcsolatot.

Aztán vannak olyan háztartások is, ahol már a második (harmadik?) generáció nő fel úgy, hogy nem látják a szüleiket elmenni otthonról munkába, nem válik természetessé az, hogy a társadalomnak úgy lehetünk (hasznos?) tagjai, hogy hozzáadunk valami értéket a termeléshez, az építéshez, az oktatáshoz, a lelki épüléshez, bármihez. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy van, aki önhibáján kívül (lásd 2Thessz 3,10) marad munka nélkül, mégis a ránk bízott utánunk következő generáció miatt is fontos a munkához való hozzáállásunk. 

Legalább annyira, mint az imádsághoz való hozzáállásunk. Tőlünk tanulnak gyermekeink, diákjaink, a mi példánkat látják gyülekezeti tagjaink. A munka és az imádság összefügg. Luther Mártonról jegyezték fel, hogy ha nagyon sok dolga volt, akkor még többet imádkozott. Mert az élő Istennel való kapcsolat határozhatja meg tenni vágyásunkat, alkotóképességünket, és egyáltalán a tőle kapott tehetségek kibontakoztatását. Ha élő a kapcsolatom vele, akkor azt is remélhetem, hogy legalább a nap harmadában valóban olyan tevékenységet tudok végezni, amivel a helyemen érezhetem magamat ebben a világban.

Nyolc óra pihenés – meditatio

A töltődésnek azt a formáját sorolom ide, amelyet passzív pihenésként szoktunk emlegetni. Amikor nem különböző új feladatokat keresek, hanem megpróbálok reflektálni az engem ért dolgokra, megpróbálom szintetizálni azokat, illetve nem utolsósorban megpróbálok eleget aludni. 

Hajlamosak vagyunk elbagatellizálni a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás fontosságát, pedig mindannyian tudjuk és érezzük, hogy mit okozhat a hiánya. A gyermek alvás közben nő, és hiszem, hogy ez jelképesen utána sem áll meg. Alvás közben tudjuk azokat a dolgainkat – például álom formájában – elrendezni, amelyek napközben is foglalkoztatnak bennünket. Az alvás biztosítja azt a megfelelő ritmust az életünkben, amelyet Isten is elképzelt számunkra.

A meditáció pedig még ennél is több. Az olvasott igében való elmélyedés. Az életünket meghatározó élő Istennel való folyamatos kapcsolattartás. Amiben a Szentlélek segítségével felismerhetjük a mondanivalót: a megváltást. Ez utóbbi ajándéka elképzelhetetlen imádkozás és meditáció nélkül. Igazán tartalmas élet elképzelhetetlen pihenés nélkül.

Nyolc óra szórakozás – tentatio 

Megpróbáltatások mindenkinek az életében jönnek. Ezekre lehet jól és rosszul reagálni. Ha elfogadom, hogy ezek formálják az életemet, akkor ajándékként élem meg és be tudom építeni személyiségembe az ezekkel való megküzdéseket. Ha azon sajnálkozom, hogy nekem milyen rossz, mert másoknál sokkal több és nehezebb kihívással kell szembesülnöm, akkor könnyen fordulok valami olyan tevékenység felé, amely valamiféle hazug mesterséges állapotot akar fenntartani bennem, körülöttem. Nemcsak szerhasználatra gondolok itt, hanem a szórakozás olyan különböző fajtáira, amelyek nem az aktív pihenésemet szolgálják. Amelyek nem a feltöltődésemet szolgálják. Legalábbis nem hosszú távon. Rövid távon lehetséges, hogy boldogabbnak érzem magam, de egy könnyen kipukkadó luftballon nem éppen a kerek élet képét mutatja.

tentatio szintén jelent kísértést is, amely önmagában nem negatív kifejezés. Hiszen éppen attól leszünk érettebbek, ha ezekkel szembesülünk, tanulunk a (mások és) magunk hibáiból, és aztán képesek leszünk kiválasztani azokat a szórakozási formákat, amelyek valóban szolgálják épülésünket. Erre pedig nincsenek olyan receptek, hogy bizonyos decibel felett már nem hallok meg valamit, vagy bizonyos demagóg reklámnak már nem lesz hatása az életemben, hanem sokkal inkább mindenkinek egyénre szabottan kell megküzdenie azokat a határokat, amelyek mentén aztán szervezheti életét.

Fontos, hogy ezekben a folyamatokban egyformán védjem testemet és lelkemet is. Hiszem, hogy ebben nem is az egyes tevékenységek óraszáma lehet a meghatározó, hanem sokkal inkább az oratio, a meditatio és a tentatio megfelelő aránya az életemben.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek